A klímaváltozást nem kell bemutatnom, a csapból is ez folyik, már szinte unalmassá vált a szó. Mint valami idegesítő háttérzene, ott van, tudjuk, hogy veszélyforrás, de érdemi lépést mégsem teszünk a megakadályozása érdekében.
A minap is szembe jöttek velem cikkek ezzel kapcsolatban és újra elgondolkodtam. Lelkiismeret furdalásom van. Ott motoszkál bennem, hogy nem teszek eleget, annak ellenére, hogy próbálkozom. Legutóbb például már nem tettem műanyag zacskóba a padlizsánt és a banánt, amit vettem, pusztán rájuk ragasztottam a címkéket. Szelektíven gyűjtöm a szemetet. Az esetek többségében nem kérek táskát, ha vásárolok valamit, viszem magammal a sajátom. Tartok növényeket. Nem fűtöm túl a lakást és a klíma is csak a nyár legmelegebb napjain volt bekapcsolva. Gyakran választok zöldséges ételt a hússal szemben. És ennyi. Nem jut eszembe más pozitívum. Ha naiv szeretnék lenni, már ezek kapcsán mondhatnám, hogy kiveszem a részem a közös felelősségvállalásból.
Ezzel szemben szeretett autóm dízel. Már itt megállhatunk pár szó erejéig. Két éve, mikor ezt a 9 éves autót választottam már lehetett tudni, hogy nem ezé a technológiáé a jövő, már megjelentek az első elektromos járművek, de mentségemre legyen, a dízel botrány még nem robbant ki. Azért döntöttem emellett, mert a fogyasztása nagyon kedvező, a gázolaj ár akkoriban még a benzin alatt volt és havonta többször járok szülővárosomba több, mint száz km távolságba. Nyilván, ha a pénztárcám engedte volna, már akkor is inkább valamilyen hibridet vettem volna, de nem engedte - az elektromos autó nem volt opció a nagy távolságú vidéki utak miatt.
Eltelt két év, egyre jobban zavar, hogy továbbra is szennyezem a környezetet, de most is kilátástalannak látom a helyzetem. Az elektromos autó továbbra sem kivitelezhető, nincs minden sarkon töltőállomás és pénzem sem lett annyival több, hogy lazán lecseréljem az 1.9 TDI-t egy hasonló fogyasztású benzinesre, vagy egy hibridre. Eladhatnám az autót. Ezen a ponton tegyük fel a kérdést magunknak: eladnánk a jól megszokott autónkat csupán környezettudatosságból és visszaülnénk a vonatra?
Elérkeztünk a dilemmámhoz. A globális dilemmákhoz, hogy előtérbe helyezzük az egyéni önző igényeink a globális érdekkel szemben. Választok zöldséget hús helyett, de eszek húst, mert a környezetemben mindenki eszik és én is szeretem. Tudjuk, hogy Földünk meglehetősen túlnépesedett. Ne vállaljak családot - annak ellenére, hogy szeretnék gyerekeket - kizárólag azért, mert riogatják a közvéleményt, hogy túl sokan vagyunk? Ne üljek repülőre?
Általában oda jutok a gondolatmenet végére, hogy én kevés vagyok ehhez. Gyenge az ember és önszántából nehezen lép meg számára kellemetlen lépéseket. Igazából várom, hogy rendszer szinten változásokat tegyünk az ügy érdekében törvényekkel és szabályozásokkal. Úgy szeretném lecserélni a szennyező autóm, hogy ne rokkanjak bele anyagilag. Kell, hogy legyen erre megoldás.
Addig is igyekszem visszalapátolni a fejemre a homokot. Egy darabig talán még bírom levegő nélkül.