Egy ideje érlelődik bennem a gondolat, hogy írnom kellene. Kamaszkoromban évekig naplóztam minden este, előfordult, hogy több oldalas beszámolót írtam az aktuális nap történéseiről. Ez mostanra néhány havonta előforduló bejegyzésre redukálódott és ezek is inkább csak beszélgetések önmagammal, vagy úti beszámolók. Nem vagyok újságíró, soha nem foglalkoztam azzal, pontosan hogyan kell felépülnie egy jó szövegnek. Ez nyilván érződik. Elengedem. Kavarog bennem a mondanivalóm. Kihívás még csak megpróbálni is nem csapongni és egyszerre ideönteni mindent.

Az elmúlt években erősen foglalkoztatott néhány általános kérdés, például az élet értelme, minősége, az érzelmek világa, jelentősége, a civilizáció, a kultúra pozitív és negatív hatásai, a pszichológia, a vallás. A barátaim remek beszélgetőtársak ezekben a témákban, többek között ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy időnként azt érzem, egy tökéletesen izolált burokban élek. Ezt tulajdonképpen nem érzem problémának, de amikor néha szembe jön velem a valóság, egészen döbbenetes tud számomra lenni. Talán ehhez hasonló élmények növelték bennem a bátorságot, hogy megosszam a nagyközönséggel az eszmefuttatásaim. Szerintem ártani nem árt, ha valamit építek vele, külön öröm, legrosszabb esetben tovább beszélgetek magammal.

Tisztán látszik, hogy nem tudok elvonatkoztatni a "naplós múltamtól". A gépezet porszemeként amúgy is elvesznék a sok remek írás között. Persze lehet, hogy nem kéne elemezgetnem magam két bekezdés után. Nem baj, szórakoztat. Rémes. 

A lényeg, hogy a későbbiekben szeretnék bejegyzéseket készíteni a fenti témák kapcsán.

Valahogy el kellett kezdenem.