Milyen érdekes lenne készíteni egy statisztikát, hogy kinek mi jut eszébe egy ilyen feltevés hallatán.

   Az angol azt mondja, "Think outside the box." durván fordítva azt jelenti, gondolkodj a dobozon kívül. A kifejezés persze egyszerűen eredeti ötletre utal, ami eltér a megszokott rutintól, de én leragadnék a nyersfordításnál.

   Azon tűnődtem, hogyan gondolkodjak úgy eredeti ötletekről, hogy azt ne a korábban megismert sémák határozzák meg. Lehetséges egyáltalán? "Kívül van a dobozon" egy valahol, valakitől hallott elképzelés, ami megtetszik, ezért elkezdem alkalmazni? Szerintem nincs, legfeljebb eltér az általam megszokottól, de attól még ezt is csak mástól tanultam.

   Első lépésként mondjuk megpróbálhatok kilépni a domináns elképzeléseimből; például ha erősen pesszimista beállítottságú vagyok és egy élethelyzetben felismerem búskomor, minden jótól elzárkózó személyiségem, elképzelem, milyen lenne nem a legrosszabbat feltételezni válaszreakcióként az adott helyzetről és megpróbálhatok úgy cselekedni, ahogy optimista társaimtól várom. Ehhez persze az kell, hogy felismerjem pesszimistaságom. Erre is nekem kell gondolnom. Nem találták még fel a robotot, ami figyelmeztet, hogy "megint a szokásos lemez szól".

   Ha pesszimista helyett optimista szeretnék lenni, még mindig nem jelent többet, mint átlépni egyik sémából a másikba. Nem mintha alábecsülném ezt a lépést. Ha ez könnyű lenne, nem távolodott volna el egymástól a politikában a jobb és bal oldal, a liberális a konzervatívtól, az ateista az istenhívőtől. Kénytelenek lennének empatizálni egymással, így elmosódnának a közéjük álló határvonalak. Ha gyakrabban történne hasonló gondolatkísérlet, lényegesen javulna a párbeszéd a szemben álló felek között, egyre jobban értenék egymás indítékait, ha ők maguk nem is feltétlenül tudnak azonosulni a másikéval.

   Amire azonban most itt gondolok, az a színtiszta újítás. Logikusan levezetve azt is mondhatnám, jó lenne új sémákat létrehozni a meglévők mellé. Hogy miért? Mert elképesztően komplex lett a világunk. Például a népesség megsokszorozódott - vannak rendszerek, amik csak egy bizonyos létszám alatt működőképesek. Az internet átszövi mindennapjainkat, ezzel merőben új konfliktusokat teremt. És csak kettőt említettem.

   Szemléltetem a dilemmát egy példával: meddig hívhatom a krumplis tésztát krumplis tésztának? Ha tejfölt teszek rá még krumplis tészta? Ha uborkát eszek hozzá, akkor is? És mi történik, ha teszek bele fokhagymát? Valószínűleg azt mondanám, ez még mindig a megszokott étel, csak más fűszerezéssel. És ha szalonnát teszek bele? És gombát? Vagy brokkolit? Mindhármat egyszerre? Ők már távolabb állnak az eredeti recepttől. Szerintem így már nem hívhatom krumplis tésztának. A recept önmagában is csak két fő alapanyag kapcsolata: van a krumpli és a tészta. Esetleg minden hozzáadott termékkel növelnem kellene az étkem nevének hosszúságát? Míg el nem felejtem őket. Hogy aztán újra krumplis tésztának hívjam. Vagy elnevezem, mint önálló entitást.

   Hogy is vagyunk itt a politikai értelemben vett jobb és bal oldallal? Vagy oly sok más megosztó kérdéssel, ahol azt várjuk, hogy mindenki válasszon magának csapatot, majd kategorikusan ítélkezzen az "ellenfél" felett. Epekednek az ilyen helyzetek az arany középút iránt,- ami így is csak egy változat a sokból. Enyhén giccsbe hajolva úgy is mondhatnám, a feketén és a fehéren kívül rengeteg szín van, temérdek árnyalattal, meg amiről még nem tudunk. Létrehozhatnánk új irányzatokat is, amik érintőleg nyilván tartalmazhatnák az eddig ismert jellegzetességeket. Azt szokták mondani, a demokrácia nem tökéletes, de még mindig a legjobb rendszer, amit valaha létrehoztak. Ha erősen próbálkozunk, előbb utóbb meg lehetne alkotni azt a még jobbat, nem?

   Mire gondolsz?