Hajlamosak vagyunk félni a mesterséges intelligenciáktól. Vizionáljuk, hogy miután megalkotjuk őket, tökéletesítik magukat, világuralomra törnek, majd szépen kiirtják az emberiséget. Miközben a gépek használati tárgyaink. Mi programozzuk őket, a civilizációnk szerves részei. 

Tegyük fel, hogy nem csak gépeket tudunk létrehozni saját elképzeléseink szerint, hanem embereket is. Igen, jelenleg is hozunk létre embereket, de a természetes, vagy akár a mesterséges megtermékenyítést sem venném ezzel egy kalap alá. Tudjuk befolyásolni a magzat egészségét, ha egészséges életmódot folytatunk a fogantatás előtt, ha a kismama például nem drogozik, vagy igyekezhetünk olyan párt választani, aki a saját elképzeléseink szerint kedvező tulajdonságokkal bír. Ez azonban mind elhanyagolható a génjeinkben hordozott öröklődő tulajdonságokhoz képest. Szokás mondani, a plasztikai műtétek egyik nagy "szerencséje", hogy nem az eredményt adjuk tovább gyermekeinknek, hanem az alapanyagot.

Az orvostudomány gyorsan fejlődik. Emlékszünk Dolly-ra, a klónozott birkára, aki a 90-es évek közepén született, vagy Barbra Streisand kutyájára. Azóta már klónoztak majmot és még ki tudja mit (gyanítom nem hoznak nyilvánosságra mindent a botrányok elkerülése végett). Nem egészen a klónozásra gondolok gondolatkísérletem tárgyaként, de közel érzem egymáshoz a két tevékenységet. Ha klónozunk, megismétlünk egy már létező, vagy egykor létezett lényt. Én viszont most a mesterséges intelligenciával szeretnék párhuzamot vonni, a szisztéma engem sokkal inkább arra emlékeztet.

Mi történik, ha oda fejlődik a géntudomány, hogy befolyásolni tudjuk a születendő utódunk genetikai tulajdonságait? Ha jól tudom, javában zajlanak kísérletek abból a célból, hogy bizonyos öröklődő betegségeket mesterségesen megakadályozzuk. Ezt támogatandó dolognak tartom. Az itt felmerülő etikai problémák gyenge lábakon állnak, mert ha ezt nem tehetnénk meg, akkor miért engedünk műtéteket - hiszen azzal is befolyásoljuk a természetes szelekciót. Ha például tudom magamról, hogy hajlamos vagyok cukorbetegségre, vagy Parkinson-kórra, akkor dönthetnék arról, hogy a születendő gyermekem génjeit úgy manipulálják, hogy az ilyen jellegű betegségeket kiirtsák. Nem vagyok szakmabeli, de nem tartom kizártnak, hogy néhány éven belül eljutunk ide. 

Lépjünk egyel tovább. Mondjuk, hogy nem szeretem a görbe orrom, túl rövidek a lábaim, és a kék szemszín sokkal jobban tetszik, mint a barna. Ha a technológia lehetővé tenné, hogy szülőként én határozzam meg az ilyen jellegű jellemzőket a gyerekemet illetően a természet kiszámíthatatlanságával szemben, törvényileg megengedjük, vagy ne? Az ember így is hajlamos saját tulajdonaként tekinteni a gyerekeire. Elég komolyan erre billenne a mérleg, ha én választhatnám ki még azt is, milyen hajjal szülessen, függetlenül a saját és a párom testi tényezőitől. Szerintem persze ez is eltörpül amellett, hogy szerencsétlen gyermeknek a szülei által aktuálisan szépnek gondolt divatot, vagy akár egészen elborult szépségideálját kellene viselnie magán - amíg nem plasztikáztatja magát.

Még messzebb megyek. Mi van, ha nem csak a külsejét tudnám befolyásolni, de a főbb belső tulajdonságait is? Kvázi leprogramoznám, mint egy számítógépes kódot. Mindjárt a legextrémebb példát hoznám, hogy szemléltessem, mire gondolok. Például csökkentem az agy agresszióért felelős részének az aktivitását és párhuzamosan növelem az engedelmességért felelős területeket. Magyarul rabszolgákat hoznék létre. Persze nem is olyan régen még becézték úgy a gyerekeket, hogy "kis szolgám", de ez valami egészen más. Igazi ínyencség lenne egy ilyen lehetőség a zsarnok és hataloméhes embereknek. Újabb kérdést vetne fel, vajon ha felnőnek a "rabszolga lelkű" emberek, ők mit tartanának fontos jellemvonásnak, ha ugyanilyen döntéshelyzetbe kerülnének?

De szabjunk gátat a szárnyaló képzeletnek, egy szép művészi példával zárnám az eszmefuttatást. Antoni Gaudí úgy tervezte a Sagrada Família égbenyúló tornyait, hogy ugyan viszonylag jól láthatóak legyenek, de ne épüljenek magasabbra, mint a környékbeli hegyek - utalva ezzel a természet felsőbbrendűségére az emberi teremtményekkel szemben, annak ellenére, hogy megtehette volna, hogy a vidék legkiemelkedőbb pontját tervezi meg. Jelenlegi gondolkodásom és tudásom szerint nem tartom gondnak, hogy bizonyos területeken még nincs hatalmunk.