A rendszerváltás után bizakodó volt a közhangulat, az akkor tapasztalható fejlődés és gazdasági fellendülés miatt az emberek úgy érezték, ez most már így marad, az életük évről évre jobb lesz. 30 év távlatából látjuk, hogy óriásit tévedtek. Jelenleg egy átlagos huszonévesnek külső segítség nélkül saját lakáshoz jutni lényegében lehetetlen. A fizetésünk elinflálódik, az oktatás és egészségügyi ellátás színvonala drasztikusan leromlott, a kormány pedig úgy tűnhet, mindent megtehet velünk, mert tömegesen csendben tűrjük.

   Mostanában egyre gyakrabban van olyan érzésem, hogy ez a nép elfelejtette, hogyan kell kiállni magáért. Véleményem szerint ez a múltban gyökerezik. Az idősebb korosztály megtanulta elnyomni az ellenérzéseit a túlélés érdekében (Rákosi-korszak), a fiatalabb generációnak pedig mintha esélye sem lett volna megtanulni - a szülei alkalmazkodásra nevelték, az aktuális jólét pedig semmiféle indokot nem szolgáltatott a vitára, vagy a történések megkérdőjelezésére.

   Az embert egész élete során meghatározzák a gyermekkorában tapasztaltak, mit lehet tenni, ha közben megváltozott körülöttünk a világ?

   Újra kell gondolni az életünk és a rendszert, amiben élünk, akkor amikor Borkai-féle elvileg keresztény vezetők saját szórakoztatásukra pazarolnak közpénzeket. Az átlag magyar ember adóforintjait. Újra kell gondolni a rendszert, amiben élünk, amikor 27%-os áfát fizetünk a magyar államnak, tömegek küszködnek az alapvető számláik kifizetésével és közben nem túl erkölcsös módon egyesek ügyeskedve, törvényeket megkerülve gazdagodnak.

   Ki kell találnunk, mit tehetünk, ha egy bíróság arra a megállapításra jut, hogy a tények nem tények többé, mert a politikai vélemény felülírja a valóst.

   Én nem vagyok elkeseredve. Ez nem küzdés vagy feladás kérdése.

 

   Ami történt és történik jelenleg is Magyarországgal, a magyar emberekkel, azok tények. 

   Sokan vízionálják lemondóan, hogy "milyen gaztetteket tehetnek és tesznek még meg velünk". Én ebben nem hiszek. Az ilyen jellegű megnyilvánulások kizárólag a negatív közelmúlton alapszanak. Ahogy gyermekkoromban az ehhez hasonló általánosító gondolkodás miatt hallgattam, hogy "nekem majd milyen jó lesz".

   Nem beletörődni kell a rosszba, hanem megtanulni rá nemet mondani. Körülnézni és megtalálni az eszközöket, amikkel tehetünk magunkért és más tisztességre vágyó emberekért. 

   Sokkal több lehetőség áll rendelkezésünkre, mint ami hirtelen eszünkbe jut. Ez egy hosszú tanulási folyamat, teljesen rendben van, hogy nem megy gyorsan és hatékonyan.

   Amint felismerjük, hogy nem várhatunk arra gyermeki módon, hogy valaki mentsen meg minket, vagy valaki más álljon ki értünk, letisztul a világ. Nekünk magunknak kell ezt megtennünk.

   Ha nem, úgy járunk, mint az elmúlt időszakban. Kesereghetünk csendben otthon a korrupciós botrányokon.