Nyilván nem.
Két nappal ezelőtt találkoztam először a hírrel, hogy a kínai állam egy digitális adatbázist hoz létre a lakosok "számára". Mindenki kap személyes adatlapot kreditpontokkal, attól függően, milyen az előélete és az aktuális apró-cseprő cselekedetei. Az ország minden pontján felszerelt kamerákkal és mesterséges intelligencia segítségével figyelnek és a rendszer megjutalmazza, vagy elmarasztalja tettlegesen pl. vonatjegy vásárlás megtagadásával az alacsony pontszámú polgárokat.
Végigolvastam, megnéztem a videót is amit az ausztrál csatorna készített. Nem hittem el. Ez már önmagában figyelemreméltó az álhírek és csúsztatott információk világában. Úgy gondoltam, ez egy hatásvadász cikk, és csak abból a célból születhetett, hogy növelje a paranoiát.
Ma, amikor a 444.hu is írt az új épülő rendszerről, újra elolvastam, hihetetlen, de úgy tűnik nem kacsa. Nehezemre esik megemészteni, hogy megvalósulni látszik egy rettegett rendszerhez hasonló szisztéma, amit nem is olyan régen egy sci fi-ben láttam.
Egy részletes gondolatkísérlet során ugyan felfedezhetek némi pozitív színfoltot. Például a folyamatos kontroll ösztönözheti az embereket a jócselekedetekre, hiszen fizikai érdekük, hogy növeljék a pontjaik és ne veszítsék őket. Tényleg okozhat biztonságérzetet a kamerák jelenléte, illetve a bűnözők menekülő útjai is lényegesen korlátozottak. És ennyi. Nem jut eszembe több érdemi hasznos jellemző.
Mielőtt elkezdeném sorolni a negatív észrevételeim, hadd említsem meg itt egy pár szó erejéig Kurt Vonnegut Gépzongora című könyvét. Mindig ebből jutnak eszembe képek, amikor középpontba kerül a mesterséges intelligencia. Itt például az jutott eszembe, amikor a nő személyes okok miatt késve érkezett a munkahelyére, és a gépek kirúgták, mert ők nem ismerték az empátiát, csak azt hogy - ott volt-e, vagy sem. Azt gondolom az emberélet komplexebb egy kétállású kapcsolónál.
Így tűnik el az ember magánszférája, a döntési szabadsága, ha nagyon hangzatos szeretnék lenni, azt mondanám, az embersége. Értem, hogy az állam motiválni szeretné az állampolgárokat azzal is, hogy nem csak a saját cselekedeteik számítanak a pontjaik alakulásában, hanem az ismerőseik és a szeretteik viselkedése is, de hova vezet ez? Példának okáért a családtagjaim nem választhatom meg. Ez az apró szabály a konfliktusok melegágya, és a szorongás bölcsője. Általános emberi dolog, hogy időnként stresszt élünk meg. Millió oka lehet. Ha ennek következtében elindulok a lejtőn még a szeretteim legpozitívabb tettei sem állítanak meg. Érdekes kérdés, vajon ilyen esetben milyen mértékben romlanának az ő pontjaik miattam, ahhoz képest, hogy az enyém mennyit javul, ha ők pozitívan cselekszenek. Vagy mivel elkezdenek aggódni miattam - ezért ugye saját maguk miatt is - egész csoportok értéktelenednek el?
Egészen más az, amikor önszántamból osztok meg információkat magamról közösségi oldalakon, mint amikor nem bújhatok sehova. De megint messzebb megyek: mi lesz az az értékrendszer, ami meghatározza, hogy mi a jó és mi a rossz? Kontextustól függetlenül persze. Vagy csak alul értékelem a gépek és egy aktuálisan kormányzó hatalom etikai képességeit.
Lehet, hogy egyszerűen ez a jövő és mindentől félünk, ami ismeretlen. Ha jól tudom, századokkal ezelőtt a könyvek megjelenésekor óva intettek mindenkit az olvasástól...
Ezen kívül kevés reménysugár marad a magamfajta földi halandóknak.